2022-12-28 00:00:00
2022-12-28 00:00:00
A fűtési idény kezdetével mindenképpen szükséges felülvizsgálnunk a különböző életvédelmi funkciót ellátó érzékelőinket, illetve ezeknek az elhelyezését is.
A legtöbb háztartásban a füstérzékelő és hőterjedés érzékelő lehet jelen, míg ahol tüzelőberendezés működik, ott az éghető gázokat jelző, a szén-monoxid és a szén-dioxid érzékelő is fontos eszköz.
Ezeket az eszközöket más rendszerekhez - otthonokban jellemzően a vagyonvédelmi rendszerekhez vagy újabban az okosotthon rendszerekhez - kapcsolhatjuk, így biztosítva az átjelzést és növelve azok funkcióját.
A piacra kerülő füstérzékelők egyes épületben való elhelyezésével kapcsolatban az Országos Tűzvédelmi Szabályzat és a kapcsolódó Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek rendelkezéseit kell figyelembe venni. Bár ezek nem vonatkoznak családi házakra és lakásokra (bizonyos eseteket kivéve), a rendelkezés jó kiindulópont lehet ezeknek az eszközök üzemeltetésével és elhelyezésével kapcsolatban.
Míg a kétezres évek előtt a füstérzékelőt legfeljebb a munkahelyünkről és a filmekből ismerhettük, ez az élet- és vagyonvédelmi eszköz napjainkban már nem újdonság. De milyen célt is szolgál pontosan? A füstérzékelők, akárcsak a vagyonbiztonságot nyújtó riasztórendszerek, a helyi hang- és fényjelzésért feleltek. Céljuk, hogy a figyelmet felkeltsék, akár alvó vagy bódult személyt is figyelmeztetni tudjanak.
A füstérzékelő és jelző berendezések leggyakrabban optikai érzékelőt használnak. Ha a beépített fényforrás és az érzékelő közötti levegőben apró részecskék (ez lehet füst, vízgőz, porlasztott folyadék csepp is, vagyis nem specifikus kizárólag a füstre) száma megnövekszik, akkor a kibocsátott fényt “kevésbé jól látja” az érzékelő, ami a riasztáshoz vezet.
A tűz jelzésére alkalmas másik technológia, a hősebesség mérésen alapuló jelzés, ami a füst megjelenése előtt jelzést adhat illetve kiegészítheti a füstjelzést. Az hőmérséklet érzékelő modul a hőmérséklet hirtelen emelkedését, a hősebességet méri. A mérés előnye, hogy az információ nem szükséges, hogy egy készülékből származzon, alkalmas lehet kiegészítő mérésre bármilyen digitális hőmérséklet mérő egység. Sok esetben az egyes okos eszközökben található belső hőmérsékletet mérő egység is jelezhet hirtelen növekvő hőmérsékletet, amely ha több eszköztől megközelítőleg egy időben érkezik, akkor nagy pontossággal állítható, hogy az adott helyiségben tűz van.
A füstérzékelő egységeket a sík (20°-nál nem nagyobb dőlésszögű) mennyezeten helyezzük el, egyéb berendezési tárgyaktól, falaktól, gerendáktól legalább 50 cm-re. Ha a mennyezet dőlésszöge meghaladja a 20°-ot, akkor - a mennyezet teteje alatti hőpárnák kialakulása miatt, ahová nem jut be a füst - a csúcstól minimum 50, maximum 100 cm-re helyezzük el az érzékelőt.
Ha a mennyezet tagolt, akkor több füstérzékelő egység elhelyezése lehet indokolt.
Az érzékelőket mindig úgy helyezzük el, hogy az ellenőrzésekhez, elemcseréhez könnyen hozzáférhetőek legyenek.
Ahol a légáramlatok a füstöt eltéríthetik. Ilyen például az ajtók, ablakok, mennyezeti nyílások, ventilátorok közelében.
Ahol jelentős a szoba általános hőmérsékletétől való eltérés, így a kialakuló légpárnák nem engedik át a füstöt. Ez 5 °C alatti, vagy 40 °C fölötti hőmérsékletet jelent.
Nagy relatív páratartalmú helyiségekben pl. a fürdőszobában.
Kis vagy rosszul szellőztetett garázsokban és konyhákban, ahol a füst vagy egyéb gőzök hamis riasztást okozhatnak. Egyes érzékelők érzékenysége állítható, így azokat ezekben a helyiségekben is alkalmazhatjuk kiegészítő havária jelzőnek, de ilyen esetben már nem felelnek meg az eszközök a hatályos előírásoknak.
Apróbb rovarok által látogatott helyeken, mert ezek téves riasztást eredményezhetnek.
Fénycsövek közelébe, vagy áramvezető vezetékek közelébe
Magas fényáramú fényforrások közelébe, mivel ezek megzavarhatják a füstérzékelő optikai érzékelőjét.
Olyan helyekre, ahol a magas porterhelés zavarhatja a működést vagy téves riasztást indíthat be (pl. műhelyek).
Nyitott kandallók, kályhák, tűzhelyek stb. közelébe. Itt legalább 4 méter távolságot tartsunk.
A szén-monoxid a tökéletlen égés során keletkezik, színtelen és szagtalan gáz. A levegővel jól keveredik, felfelé száll, azonban nem rétegződik, mint a füst, ezért az érzékelőt inkább falakra helyzzük el. A szén-monoxid jelző készülék megfelelő helye a falon az ablak és ajtó felső élénél magasabban, de a plafontól legalább 15 cm-re van, a lehetséges szén-monoxid forrás (kandalló, nyílt égésterű kályha, tűzhely) 1-3 méteres környezetében.
Ezek az érzékelők “öregednek”, így néhány éven belül cserélni kell azokat, mert a működésük bizonytalanná válhat. A készülékek minősített szavatossági idejét ezért minden esetben figyelembe kell venni.
A szén-dioxid nem csak az égés során keletkezik, hanem mi is növeljük a levegőben a koncentrációját kilégzésnél. Ez a színtelen, szagtalan gáz nehezebb a levegőnél, ezért a helyiségek aljában gyülemlik fel, fokozatosan alulról felfelé töltve ki a teret. Emiatt a szén-dioxid érzékelőt a fejünk magassága alá helyezzük. Hálószobában a matrac vonala alá, irodában asztal magasságban. A szén-dioxid jelzőnek nem csak vészjelzésre alkalmas változatai vannak, hanem olyan verziói is, amely levegő “elhasználtságát” jelzik, hiszen a megemelkedett szén-dioxid szint fejfájáshoz, kialvatlansághoz vezethet.
A szén-dioxid kültéri koncentrációja megközelítőleg 400 ppm, a helységekben kialakuló 2000 ppm körüli koncentráció már fejfájást, álmosságot, csökkent figyelmet okozhat. Ilyenkor egy alapos szellőztetés segíthet a levegő minőségének javításában.
A különböző érzékelő elhelyezése - ha azoknak élet- és vagyonvédelmi funkciója is van - kritikus, ezért minden esetben érdemes figyelembevenni az adott jogszabályi előírásokat - még ha azok szigorúbbak is, mint a lakossági szokások - és az ezeknek megfelelő gyártói utasításokat.
Nem elég a készülékeket megvenni, de megfelelően is kell azokat elhelyezni, majd üzemeltetni, karbantartani.