2022-11-17 00:00:00
2022-11-17 00:00:00
Ha meglévő fűtésünket szeretnénk okosabbá tenni, esetleg más megoldással kiegészíteni, felmerül a kérdés, hogyan fogjunk hozzá, mi a legköltséghatékonyabb megoldás. Nem létezik egyetlen megfelelő válasz - hiszen az épületek, fűtési rendszerek és a helyiségek kialakítása mellett a hőérzet nagyon személyfüggő - mi mégis megpróbálunk néhány tanácsot adni, hogy okos fűtésszabályozók használatával hogyan legyünk költséghatékonyak úgy, hogy a komfortos hőmérsékletről se kelljen lemondani.
A nagy tehetetlenségű rendszerek esetében valamilyen nagy kiterjedésű közeget (falat, padlót, mennyezetet) fűtünk fel és ez adja át az energiát a levegőnek és a helyiségben található tárgyaknak. Ezeknek a rendszereknek a jellemzője, hogy a fűtő felület felmelegedése és lehűlése hosszabb ideig tart és alacsonyabb (35 Celsius fok alatti) hőmérsékletű fűtőközeggel lehet fűteni.
Az alacsony tehetetlenségű rendszerek, mint például a radiátoros fűtés, esetén a fűtőtest gyorsan felmelegszik, általában magasabb (50-70 Celsius fok körüli) hőmérsékletű fűtőközeggel üzemeltetik.
Ez a tehetetlenség befolyásolja, hogy milyen módon lehet hatékonyan használni az egyes fűtési megoldásokat. Ha jól szigetelt házban, megfelelően kivitelezett padlófűtésünk van, akkor a szobák hőmérséklete csak lassan csökken a fűtés kikapcsolásával, így itt előfordulhat, hogy a távollétünk alatt nem csökken le a hőmérséklet jelentősen. Arra is számítanunk kell a nagyobb tehetetlenségű rendszerek esetében, hogy a felfűtés is lassabban történik, így érdemes egy hosszabb távollét utáni hazaérkezésünk előtt néhány órával visszaállítani a kívánt hőmérsékletet, hogy a rendszer fel tudja fűteni addig az otthonunkat. Alkalmazhatunk ilyenkor rásegítő megoldásokat is: a hűtő-fűtő légkondícionáló berendezés képes gyorsan felmelegíteni a levegőt, így a padló- vagy falfűtéssel kombinálva hatékonyan lehet rövidebb idő alatt meleget teremteni az otthonunkban.
A XX. század második felében elterjedt “egy termosztátos” fűtésvezérlések még ma is igen népszerűek. A leghűvösebb szobában, vagy ott, ahol a legtöbbet tartózkodunk, mérjük a hőmérsékletet és ez az egy termosztát indítja el és állítja le a kazánt, míg az egyes helyiségekben elhelyezett folyadék érzékelős analóg radiátor termofejek szabályozzák a hőmérsékletet.
Ezeknek a termosztátoknak az okosra cserélésével is energiát takaríthatunk meg, hiszen nemcsak a távoli vezérlés válik lehetővé - így akkor is lejjebb tudjuk állítani a hőmérsékletet, ha már elhagytuk az otthonunkat - hanem a termosztát képes a helyiség felfűtési tulajdonságait is megismerni, és az alapján szabályozni a fűtést. Így a helyiség nem lesz alul- vagy túlfűtött, a megfelelő hiszterézis érték alapján fogja a fűtést elindítani és leállítani.
A megoldás működőképes egészen addig, amíg valamelyik helyiségben, ahol nincsen termosztát, extra hőigény nem keletkezik, hiszen ilyenkor a másik helyiségben elhelyezett termosztát nem tud erről az igényről.
Erre kínált megoldást a “vezeték nélküli termosztát”, ahol a kazán vezérlőjelét rádióhullámok segítségével továbbította a kazán melletti vevőbe a hőmérsékletet mérő és gyakran a programozást is lehetővé tévő egység. Itt még mindig egy helyiségben lévő hőmérsékletet figyelünk, de a termosztát hordozhatósága miatt magunkkal vihetjük azt abba a szobába, ahol éppen tartózkodunk. Itt különösen figyelni kell arra, hogy a radiátor termofejek maximumra legyenek állítva abban a szobában, ahol éppen tartózkodunk, mert egyébként hiába fog fűteni a kazán, a radiátor termofeje idejekorán elzárja a szelepet, így a mért helyiség nem vagy csak nagyon lassan éri el a megfelelő hőmérsékletet, míg a többi helyiségben túlfűt a rendszer. A túlfűtés az osztó-gyűjtő rendszerű felületfűtések esetében is igaz lesz, ha a szelepeket előre hangolták, mivel itt nincs lehetőség a helyiségben mért hőmérséklet alapján szabályozni.
Ha több termosztátot helyezünk el az otthonunkban és az adott helyiségekben biztosítjuk a radiátor vagy a megfelelő osztó-gyűjtő szelep szabályozását, akkor lehetőségünk van mindig a megfelelő hőmérsékletet tartani a legenergiahatékonyabban.
A helyiségenkénti fűtésszabályozás azonban nem csak azoknak a kiváltsága, akik saját kazánnal rendelkeznek, hiszen a házközponti vagy távfűtéssel rendelkező lakásokban is alkalmazható ez fűtésszabályozási mód.
A radiátorok tűszelepére kerülnek az okos termofejek, amelyek működhetnek termosztátként is, de akár külső fali vezérlővel is mérhetjük és szabályozhatjuk a hőmérsékletet.
Ha több zónás, osztó-gyűjtő megoldással működő fűtési rendszerünk van, akkor is alkalmazhatunk több termosztátot az egyes zónák vezérléséhez. Ilyenkor fontos, hogy a zónavezérlő megfelelő bemenetére kössük az okos termosztátok kimeneteit.
Azon felül, amit egy “buta digitális” vezérlő kínál (például az időpont alapján történő vezérlés) az okos fűtésvezérlés kihasználja, hogy az internet kapcsolat segítségével finom hangoláshoz szükséges adatokhoz férhet hozzá.
Ha feledékenyek vagyunk, akkor az okos fűtésvezérlés alkalmazása rákérdez, hogy levegye-e a fűtést, ha elhagytuk az otthonunkat,
a külső hőmérséklet és az általa mért hiszterézis értékek alapján módosítja a felfűtés kezdeti időpontját, így a felfűtést nem a megadott időpontban kezdi, hanem az adott időpontra már felfűti a megadott hőmérsékletre a helyiséget,
képes energia fogyasztást kalkulálni,
jelzi, ha nyitva maradt az ablak szellőztetéskor,
lejjebb veheti a fűtési hőmérsékletet szellőztetés idejére.
Ha a fűtésvezérlésünket összehangoljuk a otthonunk más eszközeivel (redőnyök, légkondícionálók, légtechnika, stb.), akkor még hatékonyabbá tehetjük a fűtésünket:
a téli melengető napsütés beengedésével pénzt takaríthatunk meg, míg, ahol hűvös van, ott a leengedett redőny plusz szigetelést jelent,
a légkondícionálók fűtési módjával eredményesen lehet csökkenteni a felfűtési időt.
A meglévő fűtési megoldásaink működését költséghatékonyabbá tehetjük, akár több lépcsőben is, ha a fűtésvezérlést korszerűsítjük, és figyelembe vesszük az egyéb otthoni rendszereinkkel.