2023-12-20 08:20:00
2023-12-20 08:20:00
A füstérzékelőt általában egy plázában, kávézóban, nagyobb intézményekben képzeljük el, de már nemcsak ezeken a helyeken számít alaptartozéknak, hanem egyre több otthonba is bekerült. A füstérzékelő okosotthonunk részeként nemcsak hasznos, de bizony sokszor életet menthet. Cikkünkben bemutatjuk a füstérzékelők típusait, kitérünk arra, hogy mi különbözteti meg a szén-monoxid érzékelőt a füstérzékelőtől, illetve arra is, hogy hová szereljük fel a készüléket?
Mielőtt rátérünk a füstérzékelő fontosságára, meg kell értenünk: hogyan működik a füstérzékelő? Talán sokan azt gondolják, hogy a füstérzékelő a levegő összetételét méri, ennek alapján jelez. Ehhez képest a legelterjedtebb füstérzékelők optikai készülékek, vagyis a levegő szálló részecskéit, a fényszóródást vizsgálják – ritkább esetekben gáz- vagy hőérzékelős készülékeket is lehet vásárolni. Az optikai füstérzékelők belsejében egy sötétkamra van és, ha ebbe a legbelső térbe füst kerül, a füstrészecskék megtörik és szétszórják az infravörös sugarakat, ez hozza létre az elektromos jelet. Az eszköz tehát pontosan és alacsony energiaigénnyel működik, éppen ezért érdemes beszerelni az otthonunkba. A pontos elhelyezés, felszerelés viszont kritikus fontosságú!
A tűz kialakulása során mérhető fizikai jelenségek keletkeznek: füst, hő, láng és gázok. Tulajdonképpen minden eszköz egy, vagy több tűzjellemző folyamatos mérése alapján jelez. Már szót ejtettünk az optikai füstérzékelőről, amely a leginkább elterjedt az otthonokban. Előnye, hogy már a tűzképződés korai szakaszában is rögtön tud jelezni.
Az optikai füstérzékelőkkel (más néven: fotoelektromos füstjelzők) ellentétben a hőérzékelésen alapuló eszközök olyan helyen is alkalmazhatóak, ahol magas a levegő szállóportartalma, vagy ahol üzemszerűen van jelen füst, pára, esetleg gőz.
Az ionizációs füstjelzőket évek óta használják az előrehaladott tüzek felderítésére. Az ionizációs füstérzékelő nagyjából hasonló egy másik típusú biztonsági riasztóhoz, az ablakbetörés-jelzőhöz. Egy érzékelő az ablaküvegen, és egy másik érzékelő az ablakkereten van elhelyezve, bezárva az elektromos áramkört. Amikor az áramkör megszakad, megszólal a riasztás.
A manapság igen népszerű vezeték nélküli érzékelők között a füstérzékelők túlnyomó része szintén vezeték nélkül készül, amely hálás helyzetet teremt. A füstérzékelő bekötése gyerekjáték, amit saját magunk is megoldhatunk, hiszen csak csavarokra, tiplikre és magára az eszközre van szükségünk. A legtöbb háztartásba való füstérzékelő elemmel működik, így csupán az elemek pótlásáról kell gondoskodnunk – szerencsére bizonyos modellek jelzik az alacsony energiaszintet. Egyetlen elemmel akár egy évig is megbízhatóan működik a jelzőrendszer.
Az optikai füstérzékelő elhelyezése sem túl bonyolult, viszont itt néhány aranyszabályt kell szem előtt tartani a biztonságos és pontos funkciók érdekében. Olyan helyekre ne szereljük fel, ahol gőz keletkezik, például ilyen a fürdőszoba vagy a konyha. Kerüljük a szellőzőnyílások, radiátorok és fűtőberendezések környékét is. Figyeljünk arra is, hogy a garázsban lévő kipufogógázok hasonlóképp hamis jelzést tudnak eredményezni, sőt még a lámpákról felszálló por is könnyen bezavarhat.
Alapvető általános szabály a füstérzékelők esetében, hogy legalább egy füstérzékelőt kell felszerelni minden hálószobába a mennyezetre a helyiség képzeletbeli közepére, vagy a tűzveszélyes helyiségekbe a biztonság kedvéért. Amennyiben többszintes az otthonunk, telepítsünk legalább egy füstérzékelőt a ház minden szintjére. A téves riasztások minimalizálása, elkerülése érdekében helyezzük a füstjelzőt legalább 3-5 méterre a főzési helytől. Soha ne fessük le a füstérzékelőt, és ne rakjunk rá semmilyen más anyagot.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy mi a különbség a szén-monoxid mérő és a füstérzékelő között? A szén-monoxidot mérő eszközök a levegő összetételét, pontosabban a gázkoncentrációt mérik, így technikailag mást jelez a két eszköz, hiszen – ahogy már korábban kifejtettük – a füstérzékelő optikai elven működik. A szén-monoxid riasztókból ráadásul elég csak a kritikus pontokra egy-egy készüléket tenni, a füstérzékelőket viszont más logika szerint, „hálózat-szerűen” érdemes telepíteni. Léteznek kombinált mérőeszközök is, ezek ára viszont jóval magasabb az átlagosnál.
Tapasztalt szakértők azt ajánlják, hogy lehetőleg mindkét típust, azaz az ionizációs és a fotoelektromos füstérzékelőt is telepítsünk otthonunkba a maximális védelem és biztonság érdekében. Egyes riasztások mind az ionizációt, mind a fotoelektromos érzékelést kombinálják, sőt sokan szén-monoxid-detektorba is beruháznak a minél nagyobb biztonság érdekében. Persze ügyeljünk az eszközök pontos és ideális elhelyezésére!